Szívemben az érzés olyan mint az orosz-ukrán helyzet,
nemtudom mi lenne a megoldás, hogy megfelelően döntsek.
Odabent katonák helyett az érzelmek harcolnak,
fegyverek helyett a szív és az ész, egymással dacolnak.
Az egyik nap mint nap győzni próbál,
annyira kell ez, mint levesbe a ló nyál.
Nemtudom végül melyikük fog győzni,
de remélem megfelelő, igazságos döntést fogok tudni hozni.
Reggel a metró a fény elől a sötét alagútba menekül,
szívem lassan feladja és legyőzötten kiterül.
Lehet hogy a szerelembe szó szerint belehalok,
állandóan eszembe jut, fogságban tartva a tudatot.
Odabent, legbelül ez az érzés kedvére robbantgat,
olyan mint a biciklizés: élvezi az ember de el is taknyolhat.
Talán egyszer az egyik majd szépen feladja,
és rájön hogy ez volt a legjobb megoldás számára.