Szeretnem Őt kár,
sosem lehetünk együtt már,
ez igy sokkal szarabb mint rajtam töménytelen háj,
hiányzik, ez mindennél jobban fáj.
Néha azt kivánom bárcsak amnéziám lenne ez az egész meg se történt volna,
ne szerettem volna bele most semmi sem fájna.
Köcsög Ámor megtanulhatna már jól célozni,
mert reménytelen szerelem az enyém, ideje lenne már jól seggberúgni.
Életem során ha kétszer voltam szerelmes,
de mindig csak az én oldalamról, a sors keserves.
Tudom hogy nem vagyok tökéletes ezzel nincs is gond,
bárcsak nekem is úgy menne és mondhatnám:A nevem Bond:)
Elég egy mosoly vagy egy pillantás hogy valakibe beleessünk,
s onnantól ha összejön boldogok vagyunk s hevesebben ver szívünk.
Néha úgy érzem szivesen megfognám, kitépném és eldobnám a francba,
hogy ne érezzem azt milyen valakit szeretni de tudom hiába.
Néha irigylek olyan embereket kik könnyen tul tudják magukat tenni ilyesmi problémán,
emiatt én mindennap szenvedek jóformán.
Hogy felejtsem el azt a nőt ki legfontosabb számomra,
kinek szívem zárjához egyedül neki van kulcsa?
Én emberi lényt ennyire még sose szerettem,
nőt ennyire még sose kedveltem,
szívem ennyire sosem vert hevesen,
mikor ott van velem a kedvesem.
Imádom minden egyes porcikáját,
haját, szemét, kedves mosolyát.
Az élet nem fer hogy igy kibaszik az emberekkel,
és mintha semmit se jelentene, játszik az érzelmekkel.