Van egy gondom mégpedig az hogy belédszerettem, tudom nem lett volna szabad,
de érzelmeinket nem irányithatjuk, efelett nem rendelkezik az akarat.
Számitottam rá hogy egyszer eljön ez a pillanat,
de arra nem hogy mint gondoltam sokkal hamarabb.
Köszönöm Neked a szép emlékeket,
örömmel idézem majd fel a közösen eltötött időket.
Bár tudom nem lesz könnyű, sajnos el kell felejtselek,
és fájó szívvel de el kell engedjelek.
Csodálatos volt minden egyes alkalom,
de ezzel bizonyára nem mondtam újat gondolom.
Kicsit sajnálom, mégis örülök neki hogy így lett,
mert az életed egy boldogabb szakaszba lépett.
Hogy is tudnálak elfelejteni,
érintésedre, tekintetedre, mosolyodra nem emlékezni.
Kívánom hogy hosszú és boldog életed legyen,
a veled eltöltött idők voltak a legszebbek, ez sokat jelent nekem.
Pénzben kifejezhetetlen az emlék, az élmény, és maga a társaság,
remélem megbecsülnek, szeretnek, tisztelnek, és vigyáznak majd rád.
Úgy érzem most egy darab meghal belőlem mert tudom Vége,
nem jöhetek többé Hozzád ide elfekvőbe.
Nagyon nehéz lesz megszokni hogy vége,
de megprobálok előre tekinteni a jövőbe.
TE több voltál számomra mint egy masszőr vagy az oldalról egy sexi csajszi,
szép volt, jó volt, de vége....meg kell szokni.
Szokták mondani hogy a fiúk nem szoktak sírni,
én közel állok most hozzá, de megprobálok magamon erőt venni.
Mikor Hozzád jöttem mindig akkor voltam a legboldogabb,
és sajnos fáj de tudom el kell engedjelek mert a Te boldogságod a számomra is a legfontosabb.