Egyik nem se tökéletes ez tény,
de ebben a mai világban még van remény?
A csajok könnyen odaadják magukat,
idővel szépen lassan elkurvulnak.
A pasiknak nem kell értük harcolni,
miután megvolt, könnyű őket eldobni.
Manapság mindenki mobilon, tableten csüng,
szinte online éljük kicsiny kis életünk.
A bók, az udvarlás, a kedvesség kihalóban van,
ha már most itt tartunk, mi lesz velünk az atomkorszakban?
Metrón kisgyerek keze az ajtónyitó gombon,
vajon milyen hatással lesz rá a mostani, vagy későbbi társadalom?
A férfit mindigis hajtotta az ösztön,
egy házasság kinek áldás, kinek börtön.
E világon nem létezik tökéletes ember,
mégis vannak, akik annak próbálnak látszani ezerrel.
Manapság az emberek (a metrón) ódzkodnak egymástól,
a másik érintésétől, társaságától.
Már nem segítünk, nem adjuk át a helyet,
elveszítjük mindazt, mi emberré tesz minket.
Mindenki siet valahová mint egy állat,
mikor majdnem fellök, a "jókurvaanyádat" hagyja el szádat.
Semmire sincs idő, lassan a gyereket is már gyártjuk,
egy jobb életben reménykedünk, de folyton csak várjuk.
A gyereket manapság a TV és a Net neveli fel,
belegondoltál már hogy nevelésed jó szülői példát képvisel?
Manapság sok a buzi, kemény gyerek és selfie-s picsa,
ezek lesznek gyermekeink géniusza?
Koránkelés nem az erősségem, egyik héten így, a másikon úgy kelek,
van hogy boldog vagyok, van hogy kómás mikor munkába megyek.
Reggel van hogy nézem a Holdat mely egy távoli bolygó innen,
ránézve tudom: olyankor még alszik az én kicsi kincsem.
Néha azt kívánom bárcsak ne lenne meg mindenem,
de meglenne a legfontosabb: egy társ mellettem.
Nem kívánok magamnak pénztárcát mely kimeríthetetlen,
csupán csak annyit, hogy a szerelmemnek minél jobb, boldog élete legyen.