A szerelem mindig fáj nemtudjuk miért, 
de azt pontosan tudjuk ki miatt, vagy kiért. 
A szerelem fáj ha elhagytak-megcsaltak, 
de akkoris fáj ha nélküle kell éljünk csak. 

Tudom hogy nem jöhetnék össze vele de SZERETEM, 
ó miért fáj ennyire a szerelem? 
Nem tehetek rola beleszerettem, 
mozgásába-mosolyába-érintésébe beleremegtem. 

Hacsak Rá gondolok elönt a forróság és jo kedvem lesz, 
elképzelem amint együtt vagyunk aztán jön a valóság és a képzeletnek:hess. 
Első látásra beleszerettem,
ó miért fáj ennyire hogy még csak el sem mondhatom neki hogy szeretem? 

Kapcsolatban van ezt tiszteletben kell tartanom, 
de hiánya marcangolja lelkemet nagyon. 
Egy hónapban csak egyszer-kétszer látom, 
sajnos tudom sose lesz valoság mikor Ő lesz a párom. 

Nincs olyan dolog mit meg ne tennék érte, 
csak vele élhetnék végre. 
Mikor láthatom ott vagyok ugy érzem végre élek, 
de nélküle igy nem is élet az élet. 

Lehet hogy nem vagyok sármos és gazdag, 
de tiszta szivemből szeretem Őt, ez számit csak. 
Nincs olyan nap hogy ne járna a fejemben, 
de helye mindig lesz a szivemben. 

1000szer jobban fáj az hogy el se mondhatom, 
pedig csak ki kéne bökjem és nem lenne több gond. 
Ami megfogott az a tekintete és persze csodás teste van ez tény, 
de hogy együtt lehessek vele olyan mint egy alagút melyben ismeretlen fogalom az hogy fény. 

Van hogy nála jobb nőkkel is együtt vagyok, 
a sexet mégsem tudom velük élvezni ugy hogy közben szerelmes vagyok. 
Elnézvén az utcán a szerelmeseket nem is tudják milyen szerencsések, 
van partnerük ki szereti őket s igy lesznek egészek, még jobb emberek.

Próbálok Rá nem gondolni de nem tehetek róla, 
szemeim előtt megjelenik csodás arca újra és újra. 
Úgy szeretem Őt mint még senki férfi nőt e világon, 
bosszant és elszomorít hogy nem marad más mint álom. 

Az első porcikájától az utolsóig imádom, 
tudom hogy nem lehetne de mindennap kívánom. 
Mikor élvezettel kényeztetem nagyon jó érzés, 
öröme számomra többet jelent mint a saját kielégülés. 

Persze nem tudnám neki csinálni odaadás és szeretet nélkül, 
az élet fájdalmas szerelem, a szerelmünk nélkül. 
Sokszor szívesen adnék csodás ajkaira finom gyengéd csókokat, 
mikor nála vagyok kapja tőlem az őszinte bókokat. 

Mosolya bearanyozza napomat, 
felejthetetlenné tesz ezáltal minden egyes alkalmat. 
Valamilyen szinten nem bánom hogy így alakult az életem, 
mert sose ismertem volna meg így a szerelmem. 

Elképzelem amint mellette fekszek s reggel csodás arcának látványára kelek, 
kapna tőlem sok puszit, csókot, szeretetet, rengeteget. 
Nézném ahogy alszik s levegőt vesz rendesen, 
úgy kelteném fülébe súgva: Jó reggelt!Szeretlek Kedvesem! 

Hogy miért nem jöhetek össze vele annak sajnos több oka is van, 
valamint az hogy jelenlegi állapota:kapcsolatban. 
Lesném minden óhaját, kívánságát, a tenyeremen hordoznám, 
hűséges lennék hozzá, soha meg nem csalnám, mert nem is akarnám és nem is tudnám. 

Talán jobb is hogy nem vagyunk együtt mert ha vége lenne nem élném túl, 
szívemben így is folyton háború dúl. 
Nem kellene gazdagság vagy jó kocsi, 
öröm lenne számomra ha a szívét tudnám valahogy elnyerni.

Közbeszólt egy dolog mely miatt most hozzá nem mehetek, 
erről sajnos tudom hogy én tehetek. 
Nemtudom mikor láthatom megint, 
tekintetét mikor újra a szemeimbe tekint. 

E Nő tekintete, illata, mosolya, érintése teljesen felcsigáz, 
mikor végigsiklik rajtam a hideg is kiráz. 
Számomra Ő a világon a legszebb teremtmény, 
egy igazi angyal, égi tünemény. 

Bár nem olyan régóta ismerem, 
mégis érte odaadnám az életem. 
Sokszor próbálok rá úgy gondolni mint csak egy partner, 
de ez a helyzet az élettől így nem fer. 

Teljesen elvarázsolt, elcsavarta a fejem, 
jó lenne ha mellette lenne a helyem. 
Persze ezek hiú gondolatok, álmok, én is tudom, 
elfelejteni viszont nem akarom Őt és a baj az hogy nem is tudom. 

Lehet hogy van tőle nő ki még szebb vagy okosabb, 
számomra viszont Ő a legszebb, a legokosabb, legfontosabb. 
Összességében úgy imádom ahogy van, 
neve csodálatos hangzású, de inkább maradjon inkognitóban. 

Ha az ember felejteni akar miért nem tud?, 
az emlék-gondolat tovább üldözi hiába is fut. 
Bárcsak irányíthatnánk érzelmeinket, 
nem kínoznának ilyen dolgok minket. 

De sajnos nem irányíthatjuk ez a sors keze, 
titkon szeretni valakit úgy hogy tudod nem jöhetsz össze vele. 
Manapság az számít milyen kocsid, mennyi pénzed van, és hogy nézel ki, 
ennek a nézetnek ideje lenne megváltozni. 

A belső értékek az igazán fontosak de a külső is számít, 
aki tud igazán szeretni az a párja mellől utóbbi hiánya miatt sem tágít. 
Minap bomba nő ült le a vonaton velem szemben, 
persze arra is gondoltam mint a legtöbb pasi ilyen helyzetben:) 

Erről sajnos nem tehetünk így vagyunk kódolva, 
agyunkat a legősibb dolog foglalkoztatja újra és újra. 
De mégis mikor Nála vagyok és ránézek a sex a legutolsó dolog amire vele gondolok, 
az jut eszembe amint moziban vagy a szabadban kezét fogva sétálok s közben újabb csókot adok. 

Mikor szeretünk valakit elmondhatjuk hogy Ő a szerelmünk, a párunk, 
ilyenkor háttérbe szorulnak barátok, rokonok, ismerősők mert akkor Ő a legfontosabb társunk. 
A szerelemre lehet mondani hogy jó vagy rossz dolog, 
de valakibe reménytelenül szerelmesnek lenni 1000szer rosszabb...áhh erre inkább nem is gondolok...

Megtettem az első lépést mely érett már régóta, 
remélem képes leszek ezen az úton végigmenni rajta. 
Ha mást nem önmagamért mindenképpen, 
de főleg eme Nő miatt ki elrabolta szívem. 

Talán majd eljő valamikor az a pillanat mikor azt mondom - vagy Ő mondja - hogy vége, 
de addigis szívem minden egyes dobbanása heves, érte ver csakis Ő érte. 
Mikor képét nézem szívem hevesebben lüktet, 
oly mély érzése hiányának míg újra nem láthatom meg nem szűnhet.

Nagyon szép teremtés lehet mondani hogy csak egy átlag nő, 
számomra Ő egy igazi ajándék az életemben, egy Istennő. 
Hevernék egész nap csodás lábai előtt, 
legyen akár este, délután, vagy délelőtt. 

Elolvadok sms-eitől és ahogy megszólít:Drága, 
istenem nem is tudja milyen szerencsés ember a párja. 
Amit csinál a párjának nem lehet könnyű elfogadni, 
mégis szívesen cserélnék vele mert a szerelem hihetetlen erőt tud adni. 

Valakit imádni, ölelni, csókolni, 
egy életen át mellette, vele maradni. 
Sajnos nem jöhetek össze vele igazán kár, 
na ezért van az hogy a szerelem fáj.

Most lent vagyok Hévízen az apartmanban a szobában, 
megint Rá gondolok bárcsak ismertem volna korábban. 
Egyedül fekszek a nagy ágyon, 
és nincs mellettem tudom hiába, de várom. 

Névnapjára mindig írok kis 4soros verseket, 
díjazza és örül a rövid kis rímeknek. 
A természetért sose rajongtam, utáltam kirándulni, 
de vele a világ végére is elmennék s ha kell egy szikláról ejtőernyővel kezét fogva leugrani. 

Utálok táncolni és nem is tudok, sose szerettem, 
de lehet hogy csak azért mert senki nem volt mellettem. 
Ha szeretünk valakit olyasmit is megteszünk érte amit azelőtt addig talán soha, 
csakhogy örömet szerezzünk, párunk szája kerekedjen mosolyra. 

Nem hittem volna korábban hogy lesz olyan ember ki ennyire hatással lesz rám és hogy találkozok vele, 
Ő érte még egy konfliktus esetén - izmos macsó vs Én - sincs a szivemben félelemnek helye. 
Persze lehet hogy alul maradnék de nem tudna izgatni, 
mert egy szerelmes a párját az élete árán is képes védelmezni. 

Számodra Ő a legfontosabb de mégiscsak egy ember a sok közül, 
ilyenkor mindenki más mellette eltörpül.
Szokták mondani miután vége hogy nem ér annyit a másik hogy eldobd miatta az életed, 
míg vele vagy ha úgy alakul mégis ez a végzeted.

Nézem sokszor munkától eres kézfejem, 
elképzelem amint gyengéden végigsiklik csodás idomain s a kebleken. 
Hozzáérve teljesen bezsongok, 
mikor előszőr megláttam azt hittem levegőt nem kapok. 

Az ember ha szerelmes van hogy elvakul, 
s hibáiból gyakran nem tanul. 
Kezem gyengéden simogatja pociját, 
finoman haladva felfedezünk minden apró porcikát. 

Combjánál járok majd lejjebb megyek a vádlihoz, 
ajkaimat felkészítem gyengéd puszikra való adáshoz. 
Örömmel csinálom érzi hogy szeretem, 
én meg hogy csinálhatom neki még nála is jobban élvezem. 

Minden porcikáját szépen lassan felfedezem, 
a kislábujjától a feje búbjáig úgy ahogy van szeretem. 
Mondhatni az ellentéte vagyok nálam mindig nagy a kupi, 
nála viszont minden szépen rendezett, tiszta és tuti. 

Figyel mit eszik hogy megőrizze csodás alakját, 
én meg eszem a hamburgert, pizzát, és iszom rá a kólát. 
Szokták mondani hogy vonzzák egymást az ellentétek, 
összejönnék vele de ez egy hosszú és megoldhatatlan képlet. 

Az életemben minden megvan, 
kivéve e nőt kit a szívembe zártam s tarthatnám karjaimban. 
Ha választanom kéne bárcsak ne lenne meg mindenem, 
de mellettem velem lenne a kedvesem. 

Elképzelem amint ágyba viszem a reggelit, 
s közben szerelmes csókokkal édesítem ajkait. 
Este fognám az epret s ajkaitól nyakán lefelé görgetném, 
majd számba veszem s csak egy csók ellenében folytatnám mielőtt még megenném. 

Pezsgőfürdőben masszírozták a buborékok derekam, 
mégis kezét éreztem ahogy csinálja lassan finoman. 
Rámfért és jó volt a pezsgőfürdő, 
mégse ér fel ahhoz amit velem művel e nő. 

Azelőtt pénzkidobásnak tartottam mikor láttam hogy virágot visznek egy lánynak, 
de ma már tudom mindennél többet ér mosolya annak a szájnak. 
Figyelmesség, kedvesség, főleg őszinteség és a másik iránti tisztelet, 
ezek a legfontosabbak egy kapcsolatban no meg persze a hűség és a szeretet. 

Mindenkinek vannak hibái senki se tökéletes, 
de ezen értékek, vagy ezek hiánya határozza meg hogy valakiből milyen ember lesz. 
Nem élném túl ha valami vele történne, 
fognám a kezét s mindig ott lennék mellette.

Már egy hónap is eltelt mióta utoljára láttam, 
arca örökre ott van a memóriámban.
Van hogy percekig gondolok rá, néha órákon át,
imádom őt, érintését, illatát, mosolyát, minden mozdulatát. 

Néha úgy érzem lassan belehalok az iránta érzett hiányba, 
és persze az ebből eredő magányba. 
Az ember úgy van vele ha vége majd jön egy másik szerelem, 
de nekem nem kell más - hiába okosabb vagy dögösebb - én csak Őt szeretem. 

Nincs annál szarabb mikor szerelmes vagy de a másik nem viszonozza, 
mert nem tudja, és jelen esetben nem is szabad megtudnia. 
Elmondanám neki mit érzek iránta de nem lehet, 
mert érzelmileg lehet bekavarnék hiszen Ő mást szeret. 

Persze felmerül a kérdés hogy akkor én hogy jövök a képbe s Ő is miért megy bele, 
nem csalja meg a párját s nem is "olyan" csupán ez a mestersége. 
Nincs közöttünk aktus bár sokszor elképzelem de nem lehet, 
örömmel idézem vissza fejemben a közös 69-es perceket. 

Voltam már szerelmes egyszer-kétszer de nem lett belőle semmi, 
biztos nem jövök be a lányoknak, nem mer összejönni velem senki. 
Nekem mindegy hogy magas vagy alacsony hogy szőke vagy vörös, 
az se baj ha átlagos, esetleg nem szolis és nem annyira dögös. 

Persze nekem is van elvárásom pl hogy legyen nőies, 
szerető, őszinte, megbízható és kedves. 
Ne legyen duci lehetőleg kapjak levegőt, 
de csontsovány se mert nem akarom összetőrni őt. 

Sosem cigiztem és nem dorogoztam se nem ittam, 
nem ismerkedtem, nem csajoztam, utóbbit persze megbántam. 
Én se vagyok persze tökéletes, 
csupán egy srác ki jelenleg reménytelenül szerelmes. 

Ha valakit nagyon megkedvelek ragaszkodom hozzá, 
de ez sajnos visszafelé is igaz, ha megbánt lehet hogy örökre viszlát. 
Imádom e nőt de nemcsak szépségéért, 
apró puszijai, kedvessége és őszinte szavaiért. 

Amit csinál nagyon fontos hogy szeretettel végzi, 
miközben csinálja ezt az ember megérzi. 
Járnak hozzá más emberek már megszoktam, 
de még ez se érdekel mert szeretem és elfogadtam.

Terveztem a hétvégén hozzá és egy barátomhoz menni, 
ez van most nemtudok mit tenni. 
Egyik se jött össze így nem lesz gyengéd érintés, 
se a szabadban finom sütögetés. 

Néha azon gondolkozom mit kéne máshogy csináljak hogy engem is észrevegyenek, 
hogy végre legyen mellettem egy nő s ne egyedül legyek. 
Sose játszom meg magam, mindig önmagam adom, 
szerelmes leszek de ennyi, hiába az élettől mindig ezt kapom. 

Nem vagyok rá büszke voltak hülyeségeim, 
attól mert még esetleg nem vagyok macsó srác nekem is vannak érzelmeim. 
Átlagos vagyok nem járok márkás cuccokba, 
se bulizni se diszkóba és klubokba. 

Számomra többet ér egy partnerrel való DVD-zés, 
mint egy zsúfolt helyen hangos zene mellett való élvezkedés. 
Persze nem ítélem el azokat akik ezt szeretik, 
csak társadalmilag nézve lúzereknek tartják az olyanokat akik ezt nem kedvelik. 

Néha elszorul a szívem mikor Rá gondolok, 
mert tudom hiába vagyok belé szerelmes az élettől egy esélyt se kapok. 
A sok nő közül miért pont belé kellett szeressek?, 
furcsa az élet, erre nincs válasz hiába is keresek. 

Ha viszonozná szerelmem s nem lenne kapcsolatban, 
bizonyára én lennék a legboldogabb ember a Földön de talán az egész univerzumban. 
Talán jobb lenne elfelejtenem de nemtudom ezt a nehéz döntést meghozni, 
még jobban hiányozna de szívemben ki tudná akkor az űrt betölteni?

Mióta ismerem elgondolkozom néha hogy ez átok vagy inkább áldás,
miután eljövök tőle agyam üres mint egy TV melyben nincs adás. 
Mikor újra látom valóra válik egy kérés, 
s mikor eljövök mindig villog a felirat:ISMÉTLÉST! 

Mindig mondogatják hogy ne játszd meg, mindig önmagad add, 
de úgy látszik ez sokak számára unalmasnak hat. 
Inkább vagyok akkor magányos egymagam, 
minthogy valaki miatt-mellett megjátszam az agyam. 

Valahol azért érthető hogy senki nem akar összejönni egy unalmas emberrel, 
akit csak nagyon kevés dolog érdekel. 
A lényeg hogy mindig hagyjon elég teret, 
s legyen akármilyen is, a legfontosabb az legyen hogy szeret. 

Mikor nála vagyok felragyog számomra a napfény, 
ilyenkor eggyé válunk Ő és Én. 
De mikor el kell jöjjek tőle a szívem elszorul, 
s a jó idő is elvész és hamar beborul.

Most voltam nemrég nála s vittem neki virágot megint, 
néztem örömmel teli szemeit ahogy újra a szemeimbe tekint. 
Imádok neki örömet szerezni, 
imádom Őt imserni, érezni, szeretni. 

Manapság miért a pénz és a külsőségek az első?, 
valakit önmagáért szeretni manapság már ciki vagy túl késő? 
Az ember azt hinné minden alkalom ugyanolyan pedig más és más, 
apró puszijai s érintése oly csodás. 

Bárcsak a párja lennék s mindennap lenne társaságában részem, 
akár nyáron, tavasszal, ősszel, vagy télen. 
Most miután eljöttem tőle boldog de szomorú is vagyok, 
mert tudom amit kaptam csak átmeneti dolog. 

Mikor nála vagyok egy teljesen más világba csöppenek, 
már ha csak láthatom arcát a fellegekben röppenek. 
Miután hazaérek újra várnak a szürke hétköznapok, 
máris hiányzik, lassan belehalok. 

Szerelmes már voltam de ennyire talán még soha, 
az életem amúgyis - de főleg nélküle - elég tropa. 
Tudom hogy járnak hozzá mások de még egy betegség se érdekel, 
mert Szeretem s meghalnék érte ha kell. 

Mikor nála vagyok elönt a forróság és boldog vagyok, 
de másnapra elmúlik eme érzés és újra azzal szembesülök hogy szomorú és magányos vagyok. 
Autómodelleket gyűjtök ez a hobbim, 
de sajnos csak ez van nincs mellette senkim. 

A modellek gyűjtése - szenvedélyem mellett - mondhatni boldogtalanságom egyik kifejező eszköze, 
sok kocsim van, 3 vitrin is teli van vele. 
Az embernek nem jó ha megvan mindene mindig kell valami ami mozgassa előre, 
hogy tudjon haladni s előretekinteni a jövőbe. 

Mindenem odaadnám ha velem lenne, 
nem lenne Nála fontosabb semmi és senki se. 
Sokszor nézem a sztárokat-embereket összejönnek majd szétmennek, 
sebek keletkeznek s elszállnak az érzelmek, megfakulnak az emlékek.

Manapság előbb sexelnek és ez határozza meg hogy együtt maradnak vagy sem, 
de mit ér ez így ha nincs köztük kötelék-érzelem? 
Ezt a nőt úgy imádom amilyen, 
úgy érzem Ő életem szerelme, Ő a végzetem. 

Mikor átadtam a virágot elmondtam kis 4soros írásom, 
láttam az örömöt a szemeiben s éreztem finom ajkait arcomon. 
Csupán 8 betű és mindent elmond, 
de nem mondhatom ki neki épp ez a gond. 

Ezt mondanám neki:Olyan jó együtt veled, 
mindig melletted lennék s fognám a kezed. 
Álmaimban a sok ember között mindig Téged kereslek, 
a 8 betűs szó pedig annyi hogy SZERETLEK.

Sokszor érzem úgy hogy elnyernem a szívét esélytelen, 
a helyzetem-kilátásaim pedig reménytelen. 
Sokszor nézem a szerelmeseket, irigykedem rájuk, 
mert van nekik partnerük, lelki társuk. 

Az embernek másból se áll az élete csak a meló, meló, meló, 
néha nem árt visszább venni a tempóból heló. 
Mindenki csak gürcöl éppen kijön a pénzéből, 
s a fontosabb dolgokra már nem is költ mert nem marad miből. 

Az ember mindent megtesz hogy párjának minél kényelmesebb legyen az élete mellette, 
de van hogy ez se elég az egészet a fene megette. 
Az adó egyre több és magas, 
a fizetések pedig egyre kevesebbet érnek ez szánalmas. 

De ha az ember szerelmes, a párjával van, ezeket a dolgokat elfelejti, 
mert akkor csak egy dolog igazán a fontos: a másikat szeretni. 
Sokszor érzem úgy hogy ki vagyok égve, 
a puszikra, érintésekre, szeretetre ki vagyok éhezve. 

Eme nőtől ezeket megkapom de nem teljesen önszántából adja, 
viszont alig várom hogy örömmel viszonozhassam ezt rendszeresen meg is kapja. 
Akár járok hozzá továbbra is akár nem itt most számomra nincs jó döntés, 
mert ha járok tovább kínzom magam, ha pedig nem akkor viszlát szerelmem, viszlát gyengéd érintés. 

Jó lenne esténként hozzá odabújni, 
simogatni, csókolgatni, szeretni. 
Egyenlőre úgy érzem nem tudnék ismerkedni úgy hogy szerelmes vagyok, 
összejönni valakivel miközben szívem s lelkem rácsok mögé bezárt rabok.

---------------------------------------------------------

Az életem abból áll hogy dolgozom, alszom és játszok, 
pedig ha lenne valakim jöhetnének más programok, közös elfoglaltságok. 
Az embernek nincs kedve egyedül sehova menni, 
társaság-partner nélkül nincs is értelme belekezdeni. 

Nem vagyok nagyon társasági ember inkább magamnak való vagyok,
de ragaszkodni-szeretni nagyon tudok. 
Nemtudok se főzni se táncolni a szobámban sincs éppen rend, 
nem kedvelem a bulikat nekem jobban bejön mikor nyugalom van és csend. 

Az emberek nem is sejtik hogy az élet egy pillanat alatt elszáll, 
s ha ránk talál a szerelem az bizony nem vár. 
Mindenkinek van valami hóbortja vagy hibája, 
egy a lényeg: míg mellette vagyunk legyünk szerető, hű társa. 

Viták, konfliktusok vannak minden kapcsolatban, 
de a megbocsátás már ott lapul egy kis mosolyban. 
Mikor újra találkozom vele kedvem lenne megölelni, 
de vigyáznom kell nem szabad neki semmit megsejteni. 

Ha az ember szerelmes azt a másik látja a nézésből, 
ahogy ég a tűz és sugárzik a gyengédség a szemekből. 
De a másik is érzi ezt az érintésekből, 
azt hogy szeretik Őt önzetlenül tiszta szívből. 

Meg kell becsülni akit szeretünk, 
mert nem tudhatjuk másnap ott lesz-e még velünk. 
Szeressük a másikat és tiszteljük, 
így a boldogságot is biztosan megleljük. 

Esős időben nézem a vízcseppeket az ablakon, 
szinte mindig érzem legördülő könnyeim nyomát arcomon. 
Mindennap kínoz az élet, 
mert mindig látok szerelmeseket. 

Együtt mennek a másik kezét fogva, 
néha egy csókot lopnak a másik ajkára. 
Az emberek sokszor sírnak hogy magányosak, 
de ha ilyen dolgok számítanak hogy ne legyen alacsony vagy magas, fiatalabb vagy idősebb akkor ne csodálkozzanak. 

A hajszín és a zenei irányultság se legyen szempont, 
mert lehet hogy Ő a nagy Ő és nem jönnénk össze vele csak emiatt?na itt a gond. 
Nem hittem volna hogy valaha is képes leszek valakit szeretni ennyire, 
és sajnos most érzem azt is hogy a Szerelem Fáj....de még mennyire.

Oldal: VERS: A Szerelem Miért Fáj?
Mindenünk az autó.... - © 2008 - 2024 - terensz.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat