Egy hétig Hévízen voltam pihenni, így hát szokásomhoz híven átmentünk Keszthelyre is a rokonsággal.
Sajnos a szokott Keszthelyi lelőhelyemen nem találkoztam SIKU gépekkel - csak pár darab volt, de azok is olyanok amik már megvannak, vagy nem érdekeltek - így ez csalódás volt számomra.
Beszélgettem a tulajjal is és említette hogy a hölgy akitől rendelni szokta őket, már vagy másfél év óta nem érkeztek újabb példányok.
Anno említette hogy a férje foglalkozott ezzel, de mivel szegény meghalt, az asszony vitte tovább a dolgot és - sejtésem szerint - ráunt a dologra.
Úgyhogy lehangoló volt.
Végül is nem jöttem ki belőle rosszul, mivel legalább vettem egy cipőt ami jól nézett ki, kényelmes is volt és az ára is megfelelő volt számomra.
Eleve bajban vagyok, mert a batár 46-os lábamra (eredetileg 46-os, de mindig egy számmal nagyobb 47-est szoktam hordani) nem könnyű cipőt találni.
Boltokban legtöbbször 45-46 a felső határ.
Gondoltam már rá, hogy lehet csináltatni kellene.
Mivel a lelőhelyen csalódás ért - és amúgy is terveztem valamerre elmászkálni hogy "nézzünk már meg valamit" -így hát a neten rákerestem hogy milyen programok közül lehet válogatni és szórólapon meg neten is láttam a múzeumokat amiket a sétálóutcában találni.
Ott volt a Kínzókamra, az Erotikus Panoptikum, a Játékmúzeum és még ki tudja melyek.
Mondanom sem kell, hogy persze az említett utolsóba terveztem benézni.
Az előtte említettet is megnéztem volna, de talán azt majd máskor :)
Mindenkinek ajánlom aki fel akarja idézni a gyerekkorát, mivel nagyon jó kis program.
Egyedül talán a végig hallható gyerekdalos zenék lehetnek kicsit idegesítőek - legalábbis én el tudtam volna lenni nélkülük :D
A belépő ára se vészes 500Ft, de én 900-at hagytam ott hogy fényképezhessek.
Kicsit el is beszélgettem a pénztáros hölggyel és említettem neki hogy valószínüleg csak a "Fiú szekciót" fogom megnézni.
Erre említette hogy akkor vehettem volna féláron jegyet, de mondtam neki ha már ott vagyok nem gond, lehet megnézem a lányosat is.
Felérvén a lépcsőn megannyi kis Kinder figura, kis falon lévő, kis helyes kialakítású fapolcban.
Aztán amint felértem rengeteg kisautó, busz, teherautó modell, osztott, ablakos-polcos kialakításban.
Az első ami ezt látván eszembe jutott az az, hogy kár hogy éri őket a nap.
Ugyanis a napfény amellett hogy jó meleget ad és feltölt energiával, ha járgányok vagyunk és sokáig napozunk előszeretettel szívja ki belőlünk a színt, megolvadhat a gumi a keréken, és hasonlók. :)
Persze mint talán a legtöbb gyereknek úgy itt is a Matchbox volt a fő domináns, de fel lehetett még lelni HotWheels, Majorette darabokat is, illetve Corgi, Realtoy és noname műanyag járgányokat is, az éppen futó buszos és retróautós sorozat darabjairól nem is beszélve.
A legtöbbjét elnézve látszott, hogy nyilván gyerekek megunt játékai, akik egyik pillanatról a másikra felnőtté váltak - legalábbis eme gyerekkort tekintő hobbi a feledésbe merült ezáltal - és a Múzeumnak adományozták.
Gondolom voltak köztük saját példányok is.
Persze a nagyobb 1:43as szekció példányai is megtalálhatók voltak, vagy a kicsit ennél nagyobb 1:32-1:36 műanyag autók, vagy ama utánzatai.
Még meg is jegyeztem – persze csak magamban, mivel egyedül néztem be – hogy a Citroen mellett lévő Corvette-ről eszembe jutott a ConAir cimű film, amiben John Malkovich, Nicolas Cage illetve John Cusack szerepelt és abban a filmben pont egy ilyen volt - csak cabrio - a nagy börtönjárat ConAir segge mögött, amibe beleakadt a kábel és szépen „megreptették”:D
A folyosón a jó öreg pedálos Moszkvics példányok sorakoztak, rajta mindegyiken az érdeklődő kissrácoknak a lehnagoló üzenet, hogy ne üljenek bele:D
A kisebb méret - és úgy alapjában véve is - kiesik nekem.
Egyedül az 1:72es mérettel vagyok úgy hogy gyűjtöm, de abból is csak azt, aminek megvan az apja 1:43ban.
Az afféle apa-fia gyűjtési irányelv :D
Én főként személyautó modellekben utazom, persze előfordul hogy a jó ár, vagy egy kihagyhatatlan alkalom, esetleg eme kettő ideális "randevúzása" során becsúszik ez-az.
A harckocsik és egyéb összerakható modellek sosem tetszettek, úgy értem szépek, de nem az én világom.
(Lentebb a sárga autó az egyik gyorséttermilánc promócios terméke volt a gyerekmenü mellé.
Valahol még talán nekem is megvan, persze már nem ilyen „jó” állapotban – A Szerk.)
Persze azért egy T72-es, T55-ös, JSZ2 (Joszif Sztálin) tankot el tudnék fogadni, ahogy Kraz és URAL teherautókat is, a ZIL-ről nem is beszélve, meg UAZ, Lada Niva.....jajj de már most el is kanyarodtam.
A "Helikopterek Világa" cimű modellmellékletes újság kiadásából is csak a Mi24-es szovjet duplapúpos kabinos helikopter érdekelt egyedül, mert ilyet már szerettem volna régóta.
Igaz anno ültem a pilótafülkéjében a Földön - ahhoz képest hogy utálok repülni, nincs semmi pénz amiért felülnék egy gépre - a Mi24-est szívesen kipróbálnám, persze mint csak utasként:)
Egyik alkalommal láttam egy katonai parádén a fémből készült modellt, aztán az egyik aukciós oldalon terveztem venni egyet, de az nem jött össze.
Persze a sok "megunt, kopottas tömegjárgány" között voltak igazi ritkaságok is.
Én elsősorban persze főként a SIKU példányokat kerestem és akadt is belőlük szép számmal.
Megláttam ezt a Binz mentőt és talán 1mp-ig a Matchbox féle változatnak tippeltem, de aztán ez az érzés ahogy jött, úgy tova is szállt.
Rövid bizonytalanságom után benéztem a "szoknya alá" és máris megbizonyosodtam róla hogy igen, ez biza V-series :D
Csodálatosan nézett ki, megvolt mindkét kristálylámpa, a Mercedes embléma is túlélte a "gyerekkor háborús idejét", a középen lévő vöröskeresztes embléma is ott volt és a kék villogó is - igaz kicsit megkopva - de még megvolt a tetején.
Kerekek is egyenesen álltak mint Katiban a gyerek :D
Bár hátulról sajnos nem láttam, de gyanítom a betegágy se volt éppen "táppénzen", ahogy a Binz-nél ez egy megszokott népbetegség szokott lenni.
Szívesen elhoztam volna.
(Balra egy Efsi márkájú kis furgon van – még talán nekem is megvan valahol csak a zöld változata – jobbra pedig egy talán Matchbox vagy Majorette terepjáró – A Szerk.)
A következő példány ami a figyelmembe került, egy igen leharcolt, még a "jószándék tartja egyben" féle SIKU Mercedes E230-as példány volt.
Most a viharvert állapotot leszámítva azért fényképeztem le, mivel "Gendarmerie" példányt még nem láttam ebből a típusból.
(Jobbra egy Majorette Mercedes 300TE típus látható – A Szerk.)
Íme egy kép a neten fellelt példányról.
(Amugy google-n nem is találni, csak ha a Mercedes E230-as típusjelzéssel együtt írjuk be)
A következő egy piros Merci kombi volt, amely szintén megvan….nem csak pirosban :D
(Alatta egy Matchbox Mercedes ML320as terepjáró – A Szerk)
Fekete kormányzati SIKU Mercedes S500as és egy szürkéskék C220as példány.
Utóbbiból anno kettőt is sikerült igen szemtelen áron beszerezzek neten.
Igaz az egyiknek az ajtóhiányt leszámítva semmi baja, top állapotban is lehetne, míg a másik abban is van:D
Gondoltam is rá hogy egy sunyi mozdulattal - ha nálam lett volna az ajtóhiányos - szívesen kicseréltem volna.
Elvégre – ahogy az előbb is láthattuk – vannak közöttük ezeknél némileg rosszabb állapotban lévő példány(ok) is.
(Bal oldalon 1:72es Hongwell Mercedes kombi, jobb oldalon talán egy Maisto Mercedes.Nehéz megmondani mivel a Matchbox is kihozta ezt a tipust ilyen színben, csak éppen tető nélkül és néha igencsak nehéz, mert egy gyengébb gyártó némelyik darabja is olyan jóra sikerül, hogy megtévesztő.)
Alul Maisto, Welly, „mekis” Mercedes, majd egy Maisto SMART, és egy Matchbox Merci kombi – A Szerk)
Itt látható a C320as szekció kék-króm német rendőrségi, illetve a Safety Car változata, kicsit idébb az E290T kombi példánnyal. (köztük egy Realtoy Mercedes ML320 „Tesco-s kisautó” – A Szerk)
Egy sorral lentebb a C220 Notarzt példánya, mellette az SL55 AMG kíséretében. (mellette Realtoy Mercedes coupé, 1:72es Hongwell Mercedes ML320 terepjáró – A Szerk)
Tőlük jobbra pedig a SIKU Mercedes SLK230-as pirosban ami furcsa, mert eddig abban még nem láttam, csak a kék és szürke változatokról van tudomásom.
Egy másik helységbe belépve 1:87es és nagy modellvasutak fogadtak, majd megint egy másikba belépve ott voltak a nagy – talán 1:18? – amerikai dögök.
Nem gondoltam volna hogy találkozom Christine-el, illetve annak hű másával, csak fehér színben.
Bár rémlik mintha a film elején ilyen színű példány is gurult volna.
Azt a filmet mióta láttam az a NO.1 kedvencem, mert azonkívűl hogy a kocsi mondhatni él – de persze minden „arc”kifejezés vagy beszéd nélkül – mint pl K.I.T.T. vagy Herbie 53 – az a film fejezi ki – számomra – legjobban a férfi-autó, ember-gép közötti szerelmet-köteléket.
Az amerikai dögökért sose rajongtam, de ez…….szavakkal leírhatatlan.
Egy kis retró is volt egy 1:87es – vagy talán annál kicsit nagyobb – Volán-os Rába kamion személyében, mivel anyum anno még a Volán-nál dolgozott mint benzinkutas – fateromat is ott ismerte meg aki kamionos – így neki is ezt a képet meglátva, előjöttek az emlékek.
Volt persze szépen külön szekció is mint tűzoltósági, vagy mentős.
Itt szintén a középpontban egy SIKU Mercedes G.
(Balra és jobbra Majorette példányok, hátul valami Noname változat, lentebb a Matchbox változatok – A Szerk)
Nagyobb méretű SIKU példányokat nem gyűjtök – bár van egy két darab – de főként a helyhiány miatt.
Az árukkal nem lenne gondom, talán még meg is engedhetném magamnak, és ami azt illeti, nagyon tetszik a részletességük.
Nézzük csak meg ezt a tűzoltót.
Forgatható rész, kinyúló létra, benne egy még kintebb nyújtható másik darabbal, egyenként kihúzható lerögzítő talpak.
Ez már olyan élvezetessé teszi a játékot, hogy apuka is előszeretettel játszik el vele, miközben a kisfia a háta mögött keresztbe tett kézzel, és morcos tekintettel várja, hogy ugyan adja már neki oda :D
Na ami nagyon tetszett az ez a – szintén nagyobb méretű – SIKU Mercedes darus kocsi.
El tudnék vele lenni egész nap.
Kb így voltam az 1:87es SIKU darus Scania példánnyal is, amelyhez anno még baleseti környezetet is szimuláltam a leharcolt régi iróasztalamon egy felborult BMW-el, illetve pár terelő bójával és persze a letalpalt darus Scania-val amint éppen emeli ki a felborult merész sofőrt, vagyis annak összetört paripáját.
Forduló első kerekek, a lépcső, a korlát rész is jópofa, egyenként kihúzható rögzítő talpak, emelhető daruskosár.
Ebben szó szerint le lehet hozni a csillagokat a párunk kedvéért :D
Megint beleütköztem egy olyan példányba, amely nekem is megvan.
SIKU Ford Transit
Igaz előszőr nem tudtam lefényképezni a nyitva lévő ajtó miatt amelyhez nem akartam hozzányulni, de pár perccel később jött két felnőtt hölgy két kissrác kiséretében és mikor visszafelé mentem, az ajtó már bentebb volt kicsit csukva, így odafértem a fényképezővel.
(Balra egy Matchbox(?), jobbra pedig egy Corgi márkájú Porsche látható – A Szerk)
Persze a polcon volt még valami amit észrevettem.
Nem a legszebb darab, de mégse tudtam kihagyni.
SIKU Mercedes C220 Polizei „fényhídtalanul”.
(Mögötte Matchbox Ford LTD, itt jobbra pedig egy Matchbox Rover.
Lentebb egy Superkings nagyobb méretű Matchbox kombi (sajnos azt nemtudom az a méret kiesik számomra kivéve a Ford Sierra Cosworth példányokat – és egy Mercedes G példány – A Szerk)
Kicsit errébb szintén egy SIKU a középpontban, egy Audi A4 Avant.
(Balra a Matchbox Mercedes G-nek egy másik változata, előrébb egy másik Matchbox Ford LTD, jobbra egy kék Corgi Buick Regal, illetve a szélen egy Matchbox Mercedes 500SEC – A Szerk)
Itt is főként a SIKU volt a főszereplő, egy platós T2-es kis Vw kisbusz példánnyal, aminek sajnos a hátsó kereke csálé volt, és a villogói se voltak már meg.
Viszont egy másik kedvenc is előtűnik a képen mögötte, egy Majorette Citroen Acadiane példány.
Itt ezt az igen jo állapotú Virgin feliratos Matchbox Ford Transit példányt kaptam le, mert tetszett.
Végül pedig zárom soraimat egy – már nemtudom milyen márkájú – Rolls Royce példánnyal, amely első ránézésre nagyon „SIKU V-series” példánynak tűnik, pedig nem az.
Többször is megnéztem az alját, mert tényleg olyan kisérteties a megjelenése.
Nyiló ajtók, vékony kerekek, kristály lámpás berakás.
Azt hittem hogy egy olyan példány, amelyet még sose láttam.
Utána átmentem megnézni persze a lányos szekciót is ha már ott voltam.
Sok baba, plüssmackók sokasága, nagy és kicsi Moncsicsi figurák.
Műanyag vasalók és konyhai bútorok és még ki tudja mi minden.
Egyedül talán a műanyag kis mérleget és pénztárgépeket hiányoltam, mivel ezekkel óvodás koromban szintén sokat játszottam - még talán mielőtt megfertőztek a "medzsók" és társaik - ezeket ugyanis nem láttam sehol, bár lehet csak az én figyelmemet kerülték el.
Alapjában véve egy kellemes gyerekkort idéző kis kiállitás-utazás.
Aki belép, kis időre újra elfelejti hogy felnőtt és felelevenednek az emlékek.
Fényképezni-videózni lehet, persze ez pluszköltség, de ezzel együtt is megvan egy Mátyásból a belépés, ami még mindig nem vészes.
Megéri megnézni :)